Segítünk a merevedési, nemzőképességi zavarok, prosztatabetegségek és egyéb urológiai problémák megoldásában!

Dr. Riesz Péter Ph.D.
urológus, andrológus, klinikai onkológus szakorvos
ferfi-hormontengelyvizsgalo-eszkozok_2vizsgalo-eszkozok_4
A képek kattintással nagyíthatók
Urológiai betegségek

Fejlődési rendellenességek

Húgyúti szervek
gyulladásos betegségei

Urológiai daganatok
Húgyúti kövesség (urolithiasis)
Here és hímvessző jóindulatú betegségei
Veseelégtelenség
HPV fertőzés
Andrológiai betegségek
Merevedési zavar
Korai magömlés
Nemzőképességi zavarok
Férfi klimax
Férfi fogamzásgátlás
Here és hímvessző jóindulatú betegségei

Share |

 

Húgyúti kövesség (urolithiasis)

Urológiai betegségek

Fejlődési rendellenességek

Húgyúti szervek gyulladásos betegségei

Urológiai daganatok

Húgyúti kövesség (urolithiasis)

Here jóindulatú betegségei

 Veseelégtelenség

 

 

Fejlődési rendellenességek

Az összes szervrendszer közül a leggyakoribbak, közel 40 %-ot tesznek ki a húgyúti és nemi szervek fejlődési rendellenességei. Ennek magyarázata a bonyolult magzati fejlődés, és a hibák miatt létrejövő eltérések.
Urológiai szervrendszer A szervrendszeren belül a vese születéskori zavarai a leggyakoribbak. Az életképtelenséget jelentő vesehiány mellett, többnyire tüneteket nem, vagy csak későn okozó eltérések léteznek.
A két vesénél több, úgynevezett számfeletti vese rendkívül ritka, tüneteket nem okoz, csak nyílt hasi műtéteknél, vagy képalkotó vizsgálatkor fedezzük fel.
Az egyszerű veseciszta (folyadékkal telt tömlő) eredete a mai napig sem tisztázott pontosan. Az elváltozás többnyire egyoldali, de kétoldali is lehet és a vese bármely területén elhelyezkedhet. Gyakoriság szempontjából a legtöbbször felfedezett elváltozása a vesének. Tüneteket csak extrém méret esetén (8-15 cm), a vese vizeletelvezető rendszerének összenyomása esetén okozhat. Ilyenkor deréktáji tompa, vagy görcsös panaszok jelentkezhetnek, illetve tapinthatóvá válhat a cysta.
Amennyiben a ciszta a vesekocsány környékén helyezkedik el, parapyelaris cisztáról beszélünk. Lényegesen ritkábban találkozunk ezzel a formával, de hasonlóan a kérgi cisztához, szintén ártalmatlan jelenség.
VesebetegségekA családorvosok szempontjából gyakori általános tünet a magasvérnyomás (hypertonia). A másodlagos hypertoniák között a vese eredetű magasvérnyomás szerepel az első helyen. Az összes betegség kb. 7-8 % vese eredetű. Itt érdemes felsorolni azt a négy gyakori vesebetegséget, mely magasvérnyomást okoz: hypoplasiás vese (születéskori kis vese), polycisztás (sokcisztás) vesebetegség, zsugorvese, vese verőér szűkülete.
Az egyoldali vesehypoplasia koraszülöttekben gyakrabban fordul elő. Panaszokat csak szövődmények esetén okoznak. Amennyiben magasvérnyomással társul, a vese eltávolítása jön szóba. A hypoplasias vese gyulladása, panaszmentes gennyesedése gyakoribb, mint az ellenoldali egészséges veséé.
Hyperplasia renisről akkor beszélünk, ha gyermekkorban végzett veseeltávolítás, vagy egyoldali vesehiány, vesehypoplasia után kompenzáló hyperplasia alakul ki az ellenoldali vesében. Tüneteket a jelenség nem okoz.
A multicisztás vese (sokcisztás, de egyoldali) az öröklődő betegségek közé tartozó, egyoldali, a vese végleges pusztulását okozó betegség. Gyakran a csecsemőkorban felfedezhető, tapintható, mobilis, a légzőmozgásokat követő képlet. Későbbiekben tompa deréktáji fájdalom, gennyes vizelés, vérvizelés és a szövődmények okozta láz, vesemedencegyulladás, vesegörcs jelentkezhet. Végleges megoldásként csak a vese műtéti eltávolítása jön szóba.
A polycisztás (sokcisztás) vesebetegség szintén öröklődő, a domináns öröklésmenet miatt a családokban halmozottan fordul elő. Két típusa közül a ritkábban előforduló fiatalkori már gyermekkorban gyors lefolyású veseelégtelenséget okoz. Az ebbe a típusba tartozó betegek a felnőttkort nagyon ritkán élik meg. Jellemző tünet a kétoldali tapintható vese, a gerincoszlop és a hátsó bordaív szögletében. A vesefunkció romlása miatt fokozott a folyadékbevitel, gyakori a magasvérnyomás, hasi és deréktáji tompa fájdalom. A felnőttkori típusba tartozó polycisztás vesebetegek általában a 30-40-es éveikben kerülnek felismerésre. A gyakoribb előfordulás, másrészt az életkori tényezők miatt, főként ezzel a típussal találkozunk. Az előbb felsorolt tünetek jellemzőek itt is, de sokkal kevésbé gyors a betegség lefolyása, sokáig tünetmentesek lehetnek és csak nephrológiai-belgyógyászati gondozást igényelnek. Itt lényegében évtizedekről van szó, de amennyiben a vesefunkció a betegség előrehaladása és így a működő vesekéreg fokozatos pusztulása során a kritikus értékre szűkül, művesekezelés, vagy veseátültetés válhat szükségessé.
A vese fejlődési rendellenességeinél meg kell említeni az aberrans (rendellenes) és az accessorius (számfeletti) vese verőereket. Az rendellenes verőerek az artéria renalisból, míg a számfeletti verőerek az aortából (fő verőérből) erednek. Ezek a variációk lényegesen gyakoribbak, mint ahányszor tünetei miatt gondolunk rá. Gyakran egyéb vese eltéréssel járnak együtt, de önállóan is okozhatnak tüneteket a vizeletelvezető rendszer, főként a vesemedence és vesevezeték átmenet részleges elzáródásával, mely következtében különböző fokú deréktáji fájdalom, vagy akár vesegörcs is jelentkezhet.
A vesekehely diverticuluma (kiöblösödése) ritka fejlődési rendellenesség. Tüneteket csak a szövődmények fellépése után okoz. Előfordul visszatérő gennyvizelés, vérvizelés, vagy a pangó vizelet miatt kialakult, vesekövesség okozta fájdalom, esetleg az befertőződése után fellépő lázas állapot.
Az vesevezeték magas eredését, - amikor nem a vesemedence alsó pontjáról indul - latinul insertio obliqua-nak nevezzük. Gyakori fejlődési eltérése a vesemedence és vesevezeték átmenetének. A következményes üregrendszeri tágulat, vizeletvisszamaradás, deréktáji fájdalmat, lázat, vesegörcsöt, vesekövességet, súlyos esetben zsákvesét (véglegesen kitágult, tönkrement vese) okozhat.
A régió leggyakoribb eltérése, a vesemedence és vesevezeték átmenetének szűkülete (strictura pyeloureteralis). A korszerű szülészeti és újszülöttkori diagnosztikának köszönhetően manapság olyannyira a tünetek megjelenése előtt kerülnek felfedezésre, hogy a diagnózis már az anyaméhben fejlődő magzatnál megszületik. Amennyiben az elváltozás fokozata, műtéti megoldást igényel, ezt csecsemő, vagy kisgyermekkorban elvégezhető, a vesekéreg maradandó károsodása előtt, akár nyílt, laparoscopos vagy endoscopos operatív technikával.
A vesevezetékdiverticulum (kiöblösödése) extrém ritka fejlődési rendellenesség. Sokáig tünetmentes maradhat, de okozhat mikroszkóppal észlelhető vérvizelést, lázas állapotot, és kőfészek is lehet.
Ectopiás ureterről (rendellenesen szájadzó vesevezeték) beszélünk, amennyiben a vesevezeték nem a húgyhólyagba nyílik. Többnyire kettős üregrendszerű és kettős ureterrel rendelkező veséknél fordul elő, hogy a felső vesefél vezetéke rendellenesen szájadzik. Leggyakoribb a lány gyermekekben a hüvelybe vagy a gátra való nyílása. Akkor kell gondolni rá, ha a lánygyermek "éjjel-nappal bepisil", nincs egyáltalán száraz periódusa. A megoldás a felső vesefél és a hozzá tartozó vezeték eltávolítása. Fiúknál a rendellenes ureter a gátra, húgycsőbe, ondóhólyagba nyílhat, ennek megfelelően fájdalmat, illetve következményes vizeletvisszamaradást okozva.
VesebetegségekAz ureterokele (húgyvezetéksérv) a legalsó ureterszakasz tágulatával jár, mely a hólyagba türemkedik. Leggyakrabban véletlenül kerül felfedezésre, mert tüneteket csak szövődmények esetén szokott okozni. Ilyenek a gennyes vizelés, vérvizelés, az ureterokelében képződött kő okozta vesegörcs, láz.
A vesicoureteralis reflux (hólyagból a vesevezetékbe visszaáramló vizelet), az ureter leggyakoribb fejlődési zavara. Az elváltozás az ureter-húgyhólyag átmenet funkcionális zavarának felel meg, melyet súlyossága szempontjából öt fokozatba sorolunk. A tünetek mértéke összefüggésben van a fokozatokkal, mely a vizelet vezetékbe, illetve veseüregrendszerbe való visszafolyásának mértékétől függ. Az alacsony stádiumokban (I. és II.) sokáig tünetmentes maradhat a beteg. Visszatérő hólyaggyulladást, vesemedencegyulladást, kisgyermekekben ismeretlen lázas állapot, hasfájás esetén kell a rendellenességre gondolnunk. Késői, súlyosabb stádiumban vizelési zavarok, magasvérnyomás, veseelégtelenség léphetnek fel. Gyakoriak az összetett, vesekérget és vizeletelvezető rendszert is érintő kombinált fejlődési zavarok.
A kettős vese és kettős ureter (vesevezeték) a húgyivarszervek leggyakoribb veleszületett rendellenessége. Ureter duplexről beszélünk, ha a két ureter a hólyagba külön szájadzik, és ureter fissusról, amennyiben a vesevezetékek előbb egyesülnek, és csak egy ureter szájadék látható a hólyag felől. Az esetek legnagyobb részében az elváltozás tüneteket nem okoz, rendszerint csak véletlen képalkotó (UH, RTG, CT) lelet. Ritkábban deréktáji fájdalom, gennyes vizelés, vérvizelés, vesekövesség fordulhat elő. Ritkán az ureter fissus esetén, a különböző sebességű ureter-összehúzódások miatt, úgynevezett "Yo-Yo" reflux alakulhat ki, a vizelet visszaáramlás okozta, következményes vesemedencegyulladással.
A patkóvesés betegekben, a két vese általában az ágyéki csigolyák magasságában az alsó pólusuknál kapaszkodik össze, kötőszövetes híddal, vagy veseállománnyal. Gyakori fejlődési variáció, melyet a vesék forgási és felszállási rendellenessége okoz. Az első tünet leggyakrabban fizikai munka után, vagy kiadós étkezés, esetleg előrehajlás után kialakult tompa deréktáji fájdalom. Jelentkezhet gennyes-, véres-vizelés illetve a rendellenes anatómia miatt létrejött vizeletelvezetés zavara következtében kialakult vesetágulat, vesekőképződés, vesemedencegyulladás.
Dystopiás vese (rendellenes helyzetű) esetén, mely lehet kétoldali is, a vese, a felszállási zavar miatt a lumbalis (háti), vagy sacralis (keresztcsonti) régióban helyezkedik el. Irodalmi ritkaságként thoracalis (mellkasi) dystopia is előfordul. A lumbalis dystopia általában tünetmentes, panaszok - szövődmények, gennyvizelés, pyelonephritis (vesemedencegyulladás), láz, vesekövesség - esetén jelentkeznek. Dystopiás vese hajlamosító tényező a vesemedencegyulladásra és a vesekövességre. Nőknél terhesség során jelentkezhet hasi fájdalom a sacralis dystop vese összenyomodása miatt.
Férfi medence anatómiaAz emberi húgyhólyag fejlődési rendellenességei közül a húgyhólyag teljes hiánya (agenesia vesicae urinariae) extrém ritka, és általában egyéb életképtelenséget okozó, bonyolult fejlődési zavarral jár együtt.
A kettős húgyhólyag szintén ritka eltérés. Gyorsan okoz  panaszokat, melyet a kialakult gyulladás okozta tünetek uralnak. Az extrophia vesicae urinariae (nyitott, hasfalon kifordult hólyag), a húgyhólyag, a medencecsont, a vázizomzat kombinált, rendkívül súlyos fejlődési zavara. Évente hazánkban 3-4 újszülött jön világra ezzel a kórképpel. A klinikai kép egyértelmű, a húgyhólyag mellső falának hiánya és a medencefenék, vázizomzat záródásának elmaradása miatt állandó vizeletcsepegés, következményes gyulladás észlelhető. A többlépcsős, helyreállító műtéteket lehetőleg már újszülöttkorban el kell indítani.
Urológiai betegségek, kezelések: hugyhólyag kiöblösödése A húgyhólyag diverticulum (kiöblösödése), mely leggyakrabban az ureterszájadékok környékén elhelyezkedő, zsákszerű kiboltosulás, ritka fejlődési rendellenesség. Lényegesen gyakrabban fordul elő a másodlagos formája, melyet az alsó húgyúti szűkület, vizelési nehézség miatt létrejött, detrusor izomrostok közötti hólyagfalgyengeség okoz. Tüneteket a vizelet pangásos visszamaradása miatt okozhat. Ilyenkor gennyes vizelés, vérvizelés, kőképződés, visszatérő cystitis (hólyaghurut) léphet fel.
A hímvessző leggyakoribb fejlődési zavara a fitymaszűkület. KörülmetélésSúlyos esetben, - a tűhegynyi szűkület (phimosis) - vizelési zavart, vizelési képtelenséget okoz, akár kisgyermekekben, akár szerzett formájában felnőtteken. Felnőtteknél a hímvessző és a fityma gyulladása, a cukorbetegség és a kiserek szűkülete a leggyakoribb oka a kialakulásának. Meg kell említeni, az úgynevezett relatív fitymaszűkületet, mely csak a pénisz merev állapotában látható és így a szexuális együttlétkor okoz panaszt, fájdalmat, vagy a bőr berepedését. A műtét jelenti a végleges megoldást és ritkán kerülhető el. Ez egy helyi érzéstelenítésben (lidocain) elvégezhető beavatkozás, a körülmetélés (circumcisio).
A rövid fitymafék (frenulum breve) a fityma makk aljához való csatlakozását jelentő kantárnak az átlagosnál rövidebb voltát jelenti. Szexuális aktusnál és a hímvessző tisztításánál jelenthet problémát. Gyakran fiatal férfiakban spontán átszakad, ilyenkor ijesztő mértékű vérzést okozva, majd elhegesedik. Vannak esetek, amikor a többszörös berepedések okozta panasz miatt jelentkezik korrekciós műtétre a beteg. Ez egy szintén helyi érzéstelenítésben (lidocain) elvégezhető beavatkozás, a frenulotomia (fitymafék plasztika).
Hímvessző A külső húgycsőnyílás szűkülete (meatus stenosis) vizelési problémát okozhat. A normális külső húgycsőnyílás a makk csúcsán található, alakja hosszúkás, résszerű, kb. 4-8 mm-es. Amennyiben ez születéstől kezdve kisebb, vagy felnőttkorban beszűkül, vizelési zavart, nehezített, vékony sugarú vizelést okoz. Másodlagosan gyulladástól, vagy cukorbetegségtől alakul ki leggyakrabban. A korrekciós műtét során, helyi érzéstelenítésben bemetsszük a szűk nyílást és öltésekkel kiszegjük a sebszéleket, hogy ne szűküljön vissza (meatotomia).
A hátsóhúgycső-billentyű szintén gyakori fejlődési rendellenesség, mely igen gyakran phimosissal társul. Vizelési nehézséget, vizelési képtelenséget okozhat, mely korai ellátása szükséges. Manapság a betegséget, már a méhen belüli ultrahangos vizsgálat kimutatja.
A húgycső leggyakoribb fejlődési zavara a hypospadiasis (húgycsőhasadék, a húgycső rendellenes helyen való nyílásával). Átlagosan minden 400-600-dik fiú gyermeken észlelhető. A diagnózis a megtekintés után nem kétséges, a külső húgycsőnyílás rendellenes helyen talátható. Tünetei a gyakran együtt járó húgycsőnyílás-szűkület miatt jelentkező, vékonyabb sugarú vizelés, következményes gennyes vizelés. A betegség gyakran együtt jár egy a hímvesszőben elhelyezkedő, kötőszövetes húrral. Ez a húr (chorda), merevedés esetén lefelé mutató irányba görbíti a hímvesszőt.
Lényegesen ritkább fejlődési zavar az epispadiasis, amikor a külső húgycsőnyílás a hímvessző háti részén nyílik. Évente 8-10 új esetet diagnosztizálnak hazánkban. A pénisz felfelé görbül, és gyakori a hólyagzáróizom zavara, következményes vizelettartási zavar.

Az oldal tetejére


 

Húgyúti szervek gyulladásos betegségei

A vese leggyakoribb, legnagyobb jelentőséggel bíró gyulladásos megbetegedése, a vesemedencegyulladás (pyelonephritis acuta). Általában a gyulladás a húgyhólyag felől, mint felszálló gyulladás következik be. Létezik a véráram vagy a nyirokáram útján terjedő formája is, de ezek előfordulása lényegesen ritkább. Az akut vesemedencegyulladásra jellemzőek a súlyos, általános tünetek. A többnyire magas lázat, hidegrázást, gyakran szeptikus lázmenetet, elesettséget, étvágytalanságot, deréktáji tompa, ritkán görcsös fájdalom kísér. A vesetájék kifejezetten nyomásérzékeny, a beteg ütögetésre fájdalmat jelez, és vékony alkat esetén a vese tapinthatóvá is válik. A vizelet erősen csíp és gyakori az inger, mely tünetek az alsóhúgyúti gyulladást is jelzik, amely gyakran megelőzi a vese fertőzését. A tünetek egyértelműek, amit a vérvétel eredményei és a képalkotók (ultrahangos vizsgálat) csak megerősítenek. Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem kezdődik meg időben, vagy komplikált formáról van szó, valamilyen másodlagos súlyosbító tényező miatt (pl.: ureterkő, cukorbetegség, csökkent immunrendszerű beteg) akut veseelégtelenség és húgyvérűség is kialakulhat, és/vagy a károsodott vesén összefolyó apró tályogok (pyelonephritis apostematosa). Ebben az időpontban már csak műtéti megoldástól várható siker. A gyulladás fokozódásának másik formája a vesetályog kialakulása, mely a kéreg elkülönült gennyes beolvadása. A tünettan itt is hasonló, de az antibiotikumkezelés hatástalan és a továbbra is fennálló tünetek miatt a tályog leszívására, becsövezésére, vagy a vese műtéti feltárására kényszerül az urológus.
A vese körüli szövetek gyulladását perinephritisnek, a súlyosabb formában fellépő beolvadást, vesemelletti tályognak (abscessus paranephriticusnak) nevezik. A tünetek nem különböznek az akut vesemedencegyulladás során leírtaktól és legtöbbször együtt jelentkeznek.
A terhességi vesemedencegyulladás (pyelonephritis gravidarum) a terhesség során fellépő vesemedencegyulladás. A tünetei hasonlóak. A terhesség második harmadától gyakrabban jelenik meg, mely oka pontosan nem ismert. Több elmélet létezik, melyeknek valószínűleg mindegyike szerepet játszhat a kialakulásban. Feltételezik, hogy a terhesség során fellépő hormonális hatások miatt alacsonyabb nyomásúvá (ernyedtebbé) válik a veseüregrendszer és következményes vizeletpangás alakul ki. Másrészről a növekvő méh és a petefészek verőere (artéria ovarica), vesevezetéket komprimáló hatása állhat a folyamat hátterében. A kórkép gyakran jelentkezik és lényegesen többször kell invazív, műszeres beavatkozással kiegészíteni a terápiát, mint a terhesség nélküli esetekben. Ez a vesemedence becsövezéséből áll, melynek két módszere ismert: az oldalról beszúrt katéter (percutan nephrostomia), vagy a hólyag felől felvezetett és benthagyott kettős J vesevezeték-katéter.
Amennyiben az akut pyelonephritis helytelen kezelése miatt nem gyógyul maradéktalanul, a folyamat egy lassan, de fokozatosan rosszabbodó, kevés tünetet okozó krónikus pyelonephritisbe megy át. Ennek a progrediáló betegségnek a végső állapota a krónikus zsugorvese. A tünetek szegényesek, gyennyes vizelés, baktériumot ürítő vizelet és fehérje vizelés mutatható ki. A betegek fáradékonyságról, levertségről, étvágytalanságról számolhatnak be és másodlagos magasvérnyomás jelentkezhet.
Az akut vesemedencegyulladás legsúlyosabb szövődménye a pyonephros (gennyes zsákvese). Ez a vese pusztulását jelentő állapot akkor jön létre, amikor a parenchymában keletkezett több vesetályog összenyílik, vagy az üregrendszerben pangó, fertőzött, gennyes vizelet roncsolja véglegesen a vesét. A tünetek hasonlóan súlyos szeptikus jellegűek, a megoldást a vese eltávolítása jelenti.
A retroperitonealis fibrosis (hashártya mögötti kötöszövetes felszaporodás) egy ritka, ismeretlen eredetű betegség. A retroperitoneumban fellépő, progrediáló kétoldali kötőszövet felszaporodás miatt tompa, vagy görcsös deréktáji fájdalom, a here vénájának összenyomása miatt heretáji fájdalom is felléphet. A folyamatot alsó végtagi duzzanat kísérheti, melyet a nyirokkeringés zavara okoz. A diagnózis sokszor nagyon nehéz, amennyiben nem gondolunk erre a ritka betegségre, sokáig tévúton kezelhetjük a beteget.
A heveny hólyaghurut (cystitis acuta), a húgyhólyag leggyakoribb betegsége, és egyben a gyakorló általános orvos ezzel az urológiai kórképpel találkozik legtöbbször a munkája során. A fertőzést több, mint 90 %-ban a hüvely, gát, húgycső felől felszálló bakteriális gyulladás okozza. Leggyakrabban kimutatható törzsek az Escherishia coli, Enterococcus faecalis, Klebsiella pneumonia, Proteus mirabilis. A hólyaghurutot okozó baktériumok szervezetünkben normálisan is megtalálhatóak (gát, hüvely, vastagbél), de a húgyutakba jutva, a hólyagban már kórokozóként (pathogén) tartjuk számon és tüneteket okoz. A végleges kiírtásuk egyrészt azért nehéz, mert a szervezet nem mindig ismeri fel ellenségként, másrészt a hólyagban lévő körülmények bizonyos baktériumok számára ideálisak, sőt elektronmikroszkóppal megfigyelhető, hogy a hólyagfalhoz speciális apró tapadókorongokkal rögzülnek. Amikor egy kúra antibiotikum után tünetmentessé vált, a beteg még nem jelenti biztosan, hogy teljesen meggyógyult. Ilyenkor lehet, hogy csak annyira lecsökkent a baktérium-koncentráció, hogy tüneteket nem okoz, de a gyógyszer elhagyása után újra szaporodnak a kórokozók. Ebben az esetben, gyakran a kezelésnek még jobban ellenálló, makacs, antibiotikumokra rezisztens törzsek alakulnak ki. Ezek a tények felhívják a figyelmet a célzott antibiotikum-kezelésre, a baktérium tenyésztés fontosságára a kezelés előtt, és ha szükséges a kezelés után, annak bizonyítására, hogy sikeresen kiírtottuk a kórokozókat.
A tünetei a hirtelen fellépő fájdalmas, csípő, gyakori vizelés. A mindig fennálló gennyes vizelés mellett gyakori a mikroszkópos, vagy szemmel látható vérvizelés. A hólyaghurut nem jár lázzal, hidegrázással, amennyiben ezek kísérik a betegség vesemedencegyulladással szövődött. A genny kimutatása mellett, -ami a diagnózishoz elengedhetetlen-, igyekezni kell a baktérium kimutatására is. Ez steril pohárba levett középsugaras vizelet bakteriológiai tenyésztésével lehetséges. Az először jelentkező gyulladás esetén ennek kisebb a jelentősége, mert az általában egy 3-5 napos antibiotikumkúrával nyomtalanul gyógyul. A tenyésztésre elsősorban a visszatérő, vagy nem gyógyuló esetekben van szükség. A tenyésztés eredménye csak akkor lesz mérvadó, ha előtte 7-10 napig nem történt antibiotikumkezelés. Ellenkező esetben hamis, úgynevezett álnegatív eredményt kaphatunk. Amennyiben egyszerű esetről van szó, vagy nem történt tenyésztés, akkor a fluorokinolon antibiotikumok közül érdemes választani, ezek általában a "cipro"-val kezdődő gyógyszerek. Visszatérő hólyaghurut kezelése már lényegesen bonyolultabb és sokszor hosszú idő után lehet csak tünetmentessé tenni a beteget. Itt már nagyon fontos a tenyésztés és a célzott egyénre szabott kezelés. Sajnos, bár tisztában vagyunk az antibiotikumok mellékhatásával, nem lehet az alkalmazásuk nélkül meggyógyulni. Igen fontos a szerepe a bőséges (2-2,5 liter) folyadékbevitelnek és orvosi vizsgálatokkal bizonyítottan jó hatásúak a tőzegáfonya kivonatai. A bőséges folyadékbevitel miatt az antibiotikumok hatása előbb érvényesül, és a panaszok is csökkennek, mert hígul a vizeletben a baktériumok koncentrációja. Makacs esetekben hosszútávú (3-6 hónap) kisdózisú antibiotikumkezelést, vagy olyan nők esetében, akiknél a házasélet után erősödik fel a panasz, az együttlét előtt javasolt alkalmazni, egy dózisban antibiotikumot, de szintén hosszabb ideig. Jó eredmények várhatóak a visszatérő Escherishia coli fertőzések esetén alkalmazott Urovaxon (leölt coli baktériumokat tartalmazó) gyógyszertől.
A krónikus hólyaggyulladás (cystitis chronica) tünetei szegényesebbek, kissé fájdalmas a vizelés, de a gyakoriság fennmarad. Kialakulását komplikáló tényezők (hólyagkő, hólyagdaganat, húgycsőszűkület, cukorbetegség) okozzák, mely miatt nem sikerül a fertőzést teljesen kiírtani.
Az interstitialis cystitis (szövetek közötti hólyaggyulladás) mind kialakulásában, mind terápiájában, mind pathológiájában különbözik a bakteriális hólyaghuruttól. A vizelet fájdalmas, gyakori, a hólyagkapacitás sokszor nem éri el a 80 millilitert, de a vizeletben nincs baktérium és a következményes genny felszámolása után is fennmaradnak a panaszok. A terápiája véglegesen nem megoldott. Tüneti kezelésként alkalmazható a hólyagtágítás, SP54 hosszútávú kezelés, ezek mellett több gyógyszer áll vizsgálat alatt.
A kismedencei szervek rosszindulatú betegségei miatt végzett besugárzás után, akár évek múltán is kiakalulhat sugárcysitis. Gyakori, fájdalmas vizeléssel, igen erős görcsökkel és vérvizeléssel járó állapot, melynek csak tüneti kezelése lehetséges.
A húgycsőgyulladás heveny formája az akut húgycsőgyulladás (urethritis acuta). A Neisseria gonorrhoeae (tripper kórokozója) visszaszorítása óta ritkán találkozunk a masszív, zöldessárgás, gennyes folyással, kifejezett húgycsőégéssel, vizeléskori fájdalommal járó formájával. Napjainkban a heveny húgycsőgyulladást leggyakrabban, orvosi beavatkozást követő ártalom, katéterezés, invazív vizsgálat, vagy húgycsőbe juttatott idegentest okoz. Késői szövődményük a húgycsőszűkület. Ennek tünete a vékony vizeletsugár, lassú vizeletürítés, gyakori alsóhúgyúti gyulladás. A szűkületet kontrasztanyagos húgycsőröntgennel és a vizeletáramlásmérés, -amikor egy speciális folyadéksebességmérővel összekötött tölcsérbe kell vizelni- után kapott, platószerű görbével lehet kimutatni.
A krónikus húgycsőgyulladás (urethritis chronica), mint önálló kórkép nagyon ritkán fordul elő. A heveny húgycsőgyulladás helytelen kezelése után alakulhat ki. Tünetei enyhébbek, húgycsőtáji diszkomfortról, csípő, égő vizelésről számolnak be a betegek. Az esetek 90 %-ában krónikus prosztatagyulladással társulva jelentkezik.

 

Prosztatagyulladás

A prosztata vagy más néven dűlmirigy heveny, magas lázzal, hidegrázással, levertséggel, szeptikus tünetekkel járó gyulladásos betegsége a heveny prosztatagyulladás (akut prostatitis). Az általános tünetek mellett, fájdalmas, csípő, gyakori vizelés jelentkezik. Gennyes vizeléssel mindig és gyakran vérvizeléssel is jár, de nem ritka a nehézvizelés és a teljes vizelési képtelenség sem. Az akut prostatitis gyakrabban alakul ki a nehezített vizelési panaszokat okozó jóindulatú prosztatanagyobbodás (benignus prostata hyperplasia), vagy állandó katéter mellett. A többi urológiai gyulladással ellentétben itt az esetek jelentős részében a szervezet egyéb gyulladásos szerveiből, a véráram útján kerül a prosztatába a baktérium, bár a húgycsővön keresztüli fertőzési kapu szerepe is fontos.
Kismedence metszetAz urológiai betegségek közül a krónikus prostatagyulladás (prostatitis chronica) tünettana a "legszínesebb". Éppen a rengeteg apró, de bizonytalan jel, panasz miatt a végső diagnózis nehéz, sokszor csak későn születik meg, a beteg is csak hosszú idő után fordul orvoshoz. Gyakori betegség, mely legtöbbször húgycsőgyulladással és krónikus ondóhólyaggyulladással társul. A bizonytalan alhasi panaszok, vizeléskori enyhe csípő érzés, húgycsőtáji viszketés, gyakori vizelés mellett heretáji érzékenység, a keresztcsontba, deréktájra sugárzó fájdalom, húgycsőfolyás szerepelhet a tünetek között. A hosszú ideig, hónapokig fennálló panaszok után nehézvizelés, merevedési zavar, korai magömlés jelentkezhet. A kezelés és a teljes gyógyulás elérése annál nehezebb, minél később fedezik fel. Kezelésében kulcsfontosságú a kórokozó kimutatása, mely az eseték több mint, 95%-ban baktérium. Ez steril pohárba levett prosztata masszázs utáni vizelet és szükség esetén középsugaras vizelet bakteriológiai tenyésztésével lehetséges. Az ejakulátum tenyésztésének jelentőségéről megoszlanak a szakirodalomban a vélemények, mert a húgycső egészséges férfiakban sem steril, így a vizsgált minta értékelését befolyásolhatja a húgycső saját baktériumflórája. A baktérium kimutatására nem létezik 100 %-os módszer. Ennek az az oka, hogy a prosztata szövetét sok millió apró mirigy és az azokhoz tartozó kivezető csatornácska alkotja. A prosztatába bekerülő és abban megtelepedő baktérium, amely sokszor a mirigyvégkamrákban szaporodik, nem közlekedik közvetlenül a vizelettel vagy az ondóval, így nem várható el, hogy ezekből mindig kimutatható legyen. Mindenesetre mindig meg kell próbálni és az esetek 60-70 %-ban sikerül az előbbi vizsgálatokkal azonosítani a kialakulásért felelős korokozót. Nagyon fontos a betegeket felvilágosítani, hogy nem mindig tudjuk laboratóriumi eredménnyel bizonyítani a betegséget, csak a panaszok, tünetek és a prosztata állapota alapján. A kezelés stratégiája a kimutatott kórokozótól, vagy ha nem sikerült kimutatni a tünetektől és a prosztata tapintási leletétől függ. A hosszútávú, célzott antibiotikumterápia elengedhetetlen, melyet gyulladáscsökkentőkkel, a vizelet ürítését segítő, úgynevezett alfa-blokkoló gyógyszerekkel és fitoterápiumokkal (gyógynövények) lehet kiegészíteni. A kezelést lehetőség szerint a tünetek megszűnéséig végezzük, majd tenyésztési kontrollvizsgálatokkal ellenőrizzük a baktériumok sikeres kiírtását. Prosztatagyulladás esetén javasolt a bőséges 2-3 liter folyadékfogyasztás, kerülni kell a csípős, erős ételek fogyasztását és a tömény alkoholokat. A házaséletet nem kell tiltani, de bizonyos kórokozóknál az óvszer használata szükséges. A kezelés sajnos hetekig, gyakran hónapokig elhúzódik, melynek az a magyarázata, hogy nehezen érhető el a baktérium-ölő antibiotikumkoncentráció a prosztata szövetében. A kezelés során és az utána következő hónapokban is hasznos a prosztatára ható gyógynövények alkalmazása, melyek segítenek gyorsítani a gyógyulást és csökkentik a tünetek kiújulásának az esélyét (Gentos, Peponem, Polstimol, Prostamol Uno, Prostazyn). A krónikus prosztatagyulladás nagyon makacs betegség, a gyógyítása hosszadalmas, gyakoriak a visszaesések, ezért nagy türelmet igényel mind a betegtől, mind az orvosától.

Heveny mellékheregyulladás (Epididymitis acuta)

A heveny mellékhere-gyulladást okozó kórokozók az esetek döntő többségében a húgycső felől kerülnek a mellékherébe, de előfordul a véráramon vagy nyirokutakon keresztűli fertőzés is. A fiatal 35 év alatti férfiaknál a leggyakrabban a szexuálisan átvihető betegségek kórokozói a felelősek a mellékhere-gyulladásért, egyéb urológiai hajlamosító tényezőt nem lehet találni. Az idősebb betegeknél prosztatagyulladás, jóindulatú prosztata nagyobbodás vagy húgycsőszűkület következményeként alakulhat ki. Gyakori a mellékhere-gyulladás előfordulása, a prosztata műtéten vagy urológiai eszközös beavatkozáson átesett betegek körében és az állandó katétert viselőkön.
Az előforduló kórokozó szerint is különbség mutatkozik a két csoport között. A 35 év alatti betegeknél a Chlamydia trachomatis és a Neisseria gonorrhoeae a leggyakoribb, az előző túlsúlyával.
A 35 év feletti férfiak csoportjában a húgyúti fertőzések baktériumai váltják ki a gyulladást. Elsősorban Escherichia coli a fertőző ágens, de Klebsiella, Proteus és Pseumodonas fajokat is ki lehet mutatni. Az utóbbiak felelősek gyakran az orvosi műszeres beavatkozások utáni fertőzésekért.
A mellékhere-gyulladás tünetei jellemzőek. A betegség általában egyoldali és a tünetek 1-2 nap alatt alakulnak ki. A mellékhere megnagyobbodik, érzékennyé válik, a beteg kifejezett heretáji fájdalmat jelez. A folyamat előrehaladásával a gyulladás a herére is ráterjed, a herezacskót is érintő vizenyő alakul ki. A herezacskó bőre feszes lesz, ráncai elsimulnak és fénylővé, vörössé válhat. Ilyenkor már tapintással igen nehéz elkülöníteni a mellékherét és a herét. A heveny heregyulladás a későbbiekben tárgyalt mumpszvírus okozta haematogén fertőzést leszámítva, mindig akut mellékheregyulladás talaján alakul ki. A gyulladást magas láz, sokszor hidegrázás és az ezekhez társuló általános rossz közérzet kíséri. Az igen jellemző kórlefolyás és tapintási lelet mellett nélkülözhetetlen a lehetőleg vérkeringést is kimutató üzemmóddal bíró, ultrahangos vizsgálat.
A heveny mellékhere-gyulladás kezelése általános tüneti és célzott terápiából áll. A beteg fektetése, a here felpolcolása, alátámasztása és hideg vizes borogatása hatásos. Lázcsillapítók, fájdalomcsillapítók és nem-szteroid gyulladásgátlók mellett, az antibiotikumos kezelés korai elkezdése szükséges. A célzott kezeléshez szükséges tenyésztési eredmények megérkezéséig nem lehet várakozni. Manapság az elsőként választandó antibiotikumok a fluorokinolonok, a cephalosporinok. Szövődménymentes esetben 10-14 napos kezelés ajánlott. Ismert chlamydia kórokozó esetén a doxycyclin vagy az ofloxacin a választandó. Súlyos esetekben a kezelést aminoglikoziddal, metronidazollal lehet kiegészíteni. A tenyésztési eredmények ismeretében a kezelést célzott terápiára kell változtatni. Konzervatív kezelésre nem javuló, elgennyesedést mutató gyulladás esetén sebészi feltárást, tisztítást, vagy a here és függelékei eltávolítását kell végezni.
A heveny mellékhere-gyulladás a nem megfelelő idejű, vagy típusú terápia esetén kiújulhat, vagy krónikus formába mehet át. Késői szövődménye a nemzőképesség romlása, megszűnése lehet. A férfisterilitás leggyakoribb oka az előzményekben megtalálható mellékheregyulladás.

Krónikus mellékheregyulladás (epididymitis chronica)

Here

A mellékhere krónikus gyulladása az esetek legnagyobb részében a heveny formából alakul ki, a nem megfelelő gyógyszeres kezelés, vagy a gyulladás gyakori visszatérése miatt. A tünetek kevésbé jellegzetesek, enyhe, tompa, bizonytalan heretáji fájdalmakról számol be a beteg. Van olyan eset, amikor csak a tömött tapintatú, megvastagodott mellékhere utal a krónikus gyulladásra.
A fizikális vizsgálat mellett, az ultrahangvizsgálat, a vizelet-, és az ondótenyésztéses vizsgálatot segíti a diagnózist.
A kezelést a mikrobiológiai vizsgálatok eredményének megfelelően, tartós, 6-10 hétig tartó antibiotikum kúrával kell végezni. A nem-szteroid gyulladásgátlók együttes adása előnyös. Ritkán kényszerülünk műtétre, de a panaszokat okozó, kezelésre nem javuló esetekben a mellékhere eltávolítása jöhet szóba, vagy végső esetben a herével együttes eltávolítása.

A heveny heregyulladás a későbbiekben tárgyalt mumpszvírus okozta haematogén fertőzést leszámítva, mindig akut mellékheregyulladás talaján alakul ki. A gyulladást magas láz, sokszor hidegrázás és az ezekhez társuló általános rossz közérzet kíséri. Az igen jellemző kórlefolyás és tapintási lelet mellett nélkülözhetetlen a lehetőleg vérkeringést is kimutató üzemmóddal bíró, ultrahangos vizsgálat.

Akut heregyulladás (Orchitis acuta)

A here heveny gyulladása önálló kórképként ritkán fordul elő. A leggyakrabban a mumpszvírus felnőttkori szövődménye lehet. A mumpsz kórokozója a felnőttkori esetek 20-35%-ában okoz heveny heregyulladást. Fokozza a szövődmények kockázatát, hogy 10%-ban a gyulladás kétoldali is lehet, és ez a nemzőképesség elvesztésével járhat. Kórokként ritkán előfordulhat influenza vírus vagy úgynevezett autoimmun betegségek.
A tünetek lázzal, fájdalmas here-megnagyobbodással járnak, melyek a fültőmirigygyulladás megjelenése után 3-7 nappal jelentkeznek. A herezacskó feszes, duzzadt, vörös, sima felszínűvé válik és a here kifejezetten érzékeny.
A diagnózisban az kórtörténet ismeretén túl a tapintásnak és az ultrahangvizsgálatnak van szerepe. Ez utóbbi segíti az elkülönítést a herekocsány csavarodásától és a heredaganattól. Az ultrahangos vizsgálatot érdemes használni a betegség követésére, a javulás, vagy a rosszabbodás megítélésére is.
A kezelése megegyezik a heveny mellékhere-gyulladás terápiájával, de a vírusfertőzés talaján kialakult heregyulladás esetén az antibiotikumok kevesebb sikerrel kecsegtetnek.

Krónikus heregyulladás (orchitis chronica)

A krónikus heregyulladás a heveny here-, vagy mellékhere-gyulladás következménye, oka sokszor a helytelen kezelés.
Tompa heretáji fájdalom, tömött, kissé érzékeny heretapintási lelet a vezető tünetek. Diagnózisa és elkülönítő diagnosztikája megegyezik a krónikus mellékhere-gyulladáséval.
Kezelése a hosszantartó, célzott antibiotikum terápia. Ritkán a javulást nem mutató esetekben a here eltávolítására kényszerülhetünk.

Barlangostest akut gyulladása (Cavernitis acuta)

merevedési zavarok

A barlangos testek gyulladásos elváltozása ritkán fordúl elő, szinte kizárólag külső károsító tényező okozza. Az orvosi diagnosztikus, vagy műtéti eszközös beavatkozások során keletkezett húgycsősérülés, a hímvessző barlangos testébe adott, merevedést segítő injekciók szövődményeként, vagy szellemi aberrációk során a húgycsőbe dugott idegentestek által jön létre.
A különböző, többnyire bakteriális kórokozó által létrejött gyulladás a hímtag fájdalmas duzzanatával, vörös elszineződésével jár. A súlyos kórképet lényegében a húgycsősérülés után a barlangostest szöveteibe beáramló vizelet okozza, mely magas lázzal és hidegrázással jár. A folyamat továbbterjedhet a hímvessző bőr alatti kötőszövetében a herezacskóra és az alhasra is.
A beteg feltétlenül kórházi elhelyezést igényel. Széles spektrumú, majd a vizelettenyésztés birtokában célzott antibiotikum kezelést kell végezni, a vizelet elvezetéséről hasi hólyagkatéterrel kell gondoskodni. A hímvessző hideg vizes borogatása és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők adása hatásos. A kezelés ellenére rosszabodó állapot esetén műtéti feltárás indokolt. A betegség lezajlása után a merevedés maradandó károsodása igen gyakori.

 

Fityma és makk gyulladása (Balanoposthitis)

A hímvessző makkjának és az előbőr belső lemezének gyulladása fôként azoknál fordul elő, akik a hímtag tisztántartását elhanyagolják. Az esetek döntő többségében fitymaszűkülethez társulva jön létre.
Rendszerint bakteriális és gombafertőzések okozzák. Cukorbetegeknél gyakoribb.
A betegséget a vizsgáló rendszerint már a megtekintéssel felismeri. A gyulladás kezelése után, a kiújulását megfelelő higiéniával meg kell előzni, mert további szövődményként a külső húgycsőnyílás szűkülete, fitymaszűkület, paraphimosis (a megduzzadt, fájdalmas fitymának a makk mögé szorulása) vagy péniszrák jöhet létre.
A gyógyulást a hímvessző fokozott tisztántartásával, gombaellenes és / vagy antibiotikumos oldatok, kenőcsök használatával lehet elérni. Fitymaszűkület, vagy lezajlott paraphimosis után circumcisio javasolt

 

HPV fertőzés (Humán PapillomaVírus)

Szervezetünket megtámadó legkisebb kórokozók a vírusok. A vírusok egyik nagy csoportja a HPV (Humán PapillomaVírus). A HPV-k nagy része nem okoz semmilyen tünetet, vagy betegséget. A humán papillomavírus kimutatására az irányította a figyelmet, hogy ez a vírus tehető felelőssé a méhnyakrák kialakulásáért. Több daganatos betegségben megtalálták a HPV-ket, de egyértelmű ok-okozati kapcsolat, a rák kialakulása és a vírus között a méhnyakráknál állapítható meg. Feltételezik a szerepét a szájüregi daganatok, a hímvesszőrák és a végbélnyílás rákos megbetegedésében. Ezeknél a kórképeknél egyértelmű bizonyítékokkal még nem rendelkezünk, ami azt jelenti, hogy bár nagy százalékban megtalálhatóak a HPV-k, de nincs adat arra vonatkozva, hogy a rák keletkezésében részt vennének.

Jelenleg közel 100 HPV vírust azonosítottak, melyek közül mintegy 40 fajta okoz nemi szervi fertőzést, melyek közül 15 jelent magas kockázatot a méhnyakrák kialakulása szempontjából.

A rendszeres éves nőgyógyászati szűrés azért fontos, mert olyan problémákra is fényt deríthet, amelyek még esetleg tünetmentesek. A méhnyakrák legtöbbször nem hirtelen fejlődik ki, hanem a tartós HPV-fertőzés következményeként évek múltán alakulhat ki. Így, az időben észlelt rákelőző elváltozások, szinte 100%-ban gyógyíthatóak.

Mi a jelentősége a férfiak HPV szűrésének? Jelen tudomásunk szerint a férfiakban rosszindulatú megbetegedést nem okoznak, de a férfiak ugyanúgy hordozói a vírusnak. Az ő esetükben csak ritkán okoznak megbetegedést, legtöbbször tünet- és panaszmentesek. HPV-fertőzésüket csak szűrővizsgálattal lehet igazolni. Ennek jelentőségét az adja, hogy a párkapcsolatban továbbadhatja, vagy visszaadhatja a fertőzést a partnerének, akinél már betegséget, daganatot okozhat. Amennyiben a partner magas rizikójú HPV-vel fertőzött, érdemes a tünetmentes férfi vizsgálata is. Ennek oka az, hogy így bizonyítható az esetleges fertőzés és a kezelés párhuzamosan végezhető, abban az időszakban, amikor a hatásos szexuális védekezésre (óvszer) felhívjuk a figyelmet. A kezelési időszak végén, így elkerülhető, hogy a gyógyult női partner visszafertőződjön, mert az óvszer elhagyását csak a férfi negatív (nincs rizikót okozó HPV) eredménye esetén javasoljuk.

Az óvszerrel való védekezést a szexuális együttlét minden formájára ki kell terjeszteni, mert tudni kell, hogy a petting, a hüvelyi, az orális és az anális szex során is lehet fertőzést szerezni.

A vírusfertőzések ellen, így a HPV-k ellen sem rendelkezünk gyógyszeres kezeléssel. A vírusfertőzést megelőzéssel lehet elkerülni, - melyre a nők esetében hatékony oltóanyaggal rendelkezünk, - vagy a fertőzést kell elkerülni, védekezéssel, és a monogán párkapcsolatra való törekvéssel. Amennyiben a fertőzés létrejött a szervezetünk immunrendszerében bízhatunk és abban segíthetjük, hogy elkerüljük a további "ráfertőződést" , illetve stimuláljuk a védekezőrendszerünket egészséges életmóddal és/vagy gyógyszerrel (Isoprinosine). Ez egy lassú folyamat, az első kontrollvizsgálatok idejét 6-12 hónapban határozzuk meg.

A férfiak HPV-szűrése során a nemi szervek fizikális vizsgálata után, egy apró speciális műanyag kefével a makk karimájáról, a fityma tapadási részéről, a makkról és a külső húgycsőnyílásról dörzsölünk le sejteket. Ezután a kefét egy speciális folyadékot tartalmazó hordozóban szállítjuk a laboratóriumban. Itt a HPV-k kimutatását, és tipizálását úgy végzik, hogy a vírusok genetikai állományát a DNS-t, úgynevezett "PCR-technológiával" azonosítják.
A HPV-fertőzések közül a magas kockázatú (rizikójú) típussal fertőzött esetekben kell szigorú orvosi követést és gondozást ajánlani. A magas kockázatú típusok közül a 16 és 18 típusok a méhnyakrákos esetek csaknem 70 százalékát okozzák, a további 30 százalékért a többi magas rizikójú HPV típus tehető felelőssé.

HPV kockázati csoportjai

  • alacsony kockázatú HPV-típusok - LR -: 6, 11, 42, 43, 44/55 HPV-típusok
  • magas kockázatú HPV-típusok - HR - 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59, 66, 68 HPV-típusok

 

Nemi betegségek (STD)

Az STD (szexuálisan terjedő betegségek) egy angol nyelvű rövidítés, a Sexually Transmitted Diseases, azaz szexuális úton terjedő betegségek kifejezésből származik, ami azt jelenti, hogy ezek a különféle kórokozók által előidézett fertőző megbetegedések szexuális érintkezéssel terjednek. Fontos leszögezni, hogy szexuális érintkezésnek számít minden olyan érintkezési forma, ahol a nemi szervek a szexuális partner valamely nyálkahártyájával (nemi szervek, száj, végbél) kerülnek kapcsolatba, tehát a hüvelyben, a szájban vagy a végbélben végzett közösülés egyaránt fertőzéseket közvetíthet.merevedési zavarok
A kifejezetten szexuális úton terjedő kórokozók közé több mint 30 fajta baktérium, vírus és gomba tartozik. Ezek a legkülönbözőbb betegségeket, tüneteket okozzák, sőt van köztük olyan is, amely tünetet nem okoz. Ezeket a tünetmentes "gazdák" hordozhatják és a párkapcsolatuk során továbbadhatják, ilyenkor a partnernél tüneteket okozva.
Vannak olyan panaszok, elváltozások, amelyek felhívhatják a fertőzésre a figyelmet, ilyenek a nemi szervek elváltozásai, fájdalmai, sebei, váladékozása, viszketése, elszíneződése, vagy vizelési fájdalom, esetleg a környéki nyirokcsomók duzzanata. A betegség igazolására ritkán elegendő önmagában az orvosi vizsgálat és a megtekintés, legtöbbször a kórokozók kimutatására kell törekedni a testváladékokból, nemi szervekről, vagy vérből. A kezelést sokszor az első rendelésen el kell kezdeni, de a laboratóriumi eredmények után, úgynevezett célzott gyógyszeres terápiát tudunk folytatni.
Fontos a betegek partnereinek vizsgálata és a teljeskörű, hatékony (óvszer) szexuális védekezés a gyógyulás végéig.


Herevisszérsérv vizsgálat Budapesten A herevisszérsérv (varicocele) szintén egy gyakori elváltozás. Azt jelenti, hogy a here körül ki vannak tágulva, úgymond panganak a vért elvezető erek. Magas, vékony testalkatú férfiakban a leggyakoribb. Az elváltozásnak nagy andrológiai jelentősége van, mert nemzőképességi zavart, az ejaculatum minőségének rosszabbodását okozza. A varicocele anatómiai okból szinte mindig a baloldali here visszérhálózatának tágulatát okozza, mert a baloldali heréből összeszedődő, majd a fő hasi visszér felé (vena cava inferior) haladó baloldali herevéna (vena testicularis) nem közvetlenül szájadzik az előbb említett fővénába, hanem előbb a baloldali vese vénájába, melyen keresztül áramlik tovább a herét elhagyó vér. A logikus anatómiai ok pedig az, hogy a fő visszér a testünk jobb oldalán helyezkedik el a gerincoszlop mellett.

Varicokele szűrővizsgálat Budapest Here felépítése

Miért romlik az ejakulátum minősége? A tágult herevisszerekben az elhasznált vér lassabban halad, úgymond pang és így romlik a here tápanyagellátása, a káros anyagok elszállítása. A másik ok, hogy a bal here körül a vér magasabb hőmérsékletet tart fenn, pedig ismert tény, hogy a jó működéséhez a testhőnél 2 C fokkal alacsonyabb hőmérséklet az ideális. Amikor a varicocele a spermaminőség romlásával, heretáji fájdalommal, vagy a here méretének csökkenésével jár, a műtét feltétlenül javasolt. A műtétnél nem a visszerek "kivágása, eltávolítása" történik, - ez nem is lenne lehetséges - hanem a tágult erek herétől viszonylag távoli lekötése. Ezt különböző módszerrel (nyílt, laparoszkópos, mikrosebészeti műtéttel) lehet elvégezni. A műtétek után a visszerek és a panaszok nem tűnnek el azonnal, hanem idővel a lekötött erek elsorvadnak és felszívódnak. A műtét előtt fontos felvilágosítani a beteget, hogy idővel a visszértágulat kiújulhat, mert az anatómiai ok nem szüntethető meg és az apró erek átvehetik a lekötött erek szerepét és később ezek is kitágulhatnak. Szerencsére ez lassan következik be, és ha ennek időpontjában már gyermekei vannak akkor, az ismételt műtét elkerülhető.

Melyek a különböző herevisszérműtétek előnyei, hátrányai?

A herevisszérműtéteknek több formáját különböztetjük meg melyek közös jellemzője, hogy a műtétek során a tágult visszerek lekötése történik. Mindegyik típusnál jellemzően 1-2 napot kell korházban tölteni és mindenképpen ajánlott utána 1 hét teljes pihenés, majd még további 2-3 hét fizikai kímélet (napi teendők és munka engedélyezett, de sport, szexuális tevékenység nem). Ezek az óvintézkedések és a szorosabb alsónemű viselése a kiújulási arány csökkentése érdekében javasoltak.

A nyílt műtét előnyét az jelenti, hogy helyi érzéstelenítésben és úgynevezett gerincvelői érzéstelenítésben (spinális anesztézia) is elvégezhető, mely eljárásokról általánosságban elmondható, hogy kevesebb szövődmény veszélyével járnak, mint az altatás. A helyi érzéstelenítés technikailag kivitelezhető, de magasabb minőségű véna preparálásra a spinális érzéstelenítés alkalmasabb. A nyílt műtétek közül a lágyéki behatolás a javasolt, mert a herezacskó szintjén végzett műtéteknek lényegesen több a szövődménye (heresorvadás, here artéria sérülés, vérömleny, herevízsérv). A lágyéki műtét esetén kevesebb a szövődmény lehetősége, de hátránya a relatív magas kiújulási arány (10-15%). További hátrány, hogy a spinális anesztézia miatt a műtét után 12-24 órás fekvés, lehetőleg a fej megemelése nélküli pihenés javasolt, illetve a kb. 4-8 cm-es metszés általánosságban nagyobb műtéti utáni fájdalmat okoz, mint a laparoscopia, vagy a mikrosebészet.

A laparoszkópos herevisszérműtét legnagyobb hátrányát az altatás szükségessége jelenti, aminek a fiatal férfiak ugyan örülnek, de fontos a tájékoztatás arról, hogy ez önmagában nagyobb kockázatot jelent. További hátránya, hogy miután a műtétet a hasüregen keresztül végzik, annak gázzal való felfújása után, a műtéti szövődmények - melyek szerencsére ritkák-, súlyosabbak lehetnek a lágyéki behatoláshoz képest (hasüregi szervek, belek, idegek, erek sérülése). Hátrányának róják fel a mutét magasabb költségét (ár-érték arány). Nagy előnye a kisebb sebfájdalom, a gyorsabb felépülés, továbbá az hogy nem kell utána 12 óráig feküdni. A kiújulási arány is előnyösebb a nyílt műtéthez képest (3-7%). Valójában három kb. 5-12 mm-es behatolási heg marad vissza (egy a köldök alsó szélén, egy-egy pedig a has jobb és bal oldalán), melyeken keresztül a belső kamera és a hosszú, vékony műszerek kerültek bevezetésre.

A mikrosebészeti varicocele műtétet szintén spinális érzéstelenítésben végzik, a lágyékon ejtett 2-3 cm-es metszésből. A herevezeték feltárása után a vénák preparálása, majd lekötése nagynagyítású operációs mikroszkóp alatt zajlik. Jelenleg a legjobb hosszútávú eredményeket ez a módszer biztosítja, ennél a legalacsonyabb a kiújulási arány (0,8-4%). Hátránya a hosszabb műtéti idő (60-120 perc), a speciális szaktudás szükségessége, illetve a drága mikroszkóp elérhetősége. Továbbá számolni kell azzal, hogy a beavatkozás után herevízsérv és vérömleny fordulhat elő. A spinális érzéstelenítés miatt a 12-24 órás fekvés, lehetőleg a fej megemelése nélküli pihenés ennél a műtétnél is javasolt!

A herevízsérv (hydrocele) gyakori elváltozás. Előfordul csecsemő- és gyermekkorban, de felnőttekben is kialakulhat. Általában az egyik herezacskófél fájdalmatlan megnagyobbodását észleljük, amely mérete akár a 10-15 cm átmérőt is elérheti. A kialakulásának oka legtöbbször ismeretlen, de gyulladások, sérülések után is létrejöhet. A here burkai között mindig van egy vékony filmszerű rétegben folyadék, ami élettani szerepe az, hogy a kisebb ütések elől és a normális mozgás során is létrejövő mikrotraumák elől a here kitérjen, elmozduljon és így ne sérüljön. Amikor ez a folyadék felszaporodik, akkor beszélünk herevízsérvről. A hydrocele magától kizárólag csecsemőkorban tud megszűnni, így felnőtteknél csak műtéti megoldástól várható gyógyulás. A folyadék leszívása nem elegendő, mert ilyenkor kb. 90-95 %-ban visszatermelődik és gyakran be is gyullad. Műtét javasolt, mely során a folyadék lebocsátását követően a hereburkokat különböző műtéti technikákkal kifordítjuk, vagy kisebb-nagyobb részét eltávolítjuk.

Hímvessző görbület (szerzett forma) - Induratio penis plastica (IPP)

Az induratio penis plastica (IPP) a hímvessző ismeretlen eredetű görbületét okozó degeneratív elváltozása. Első leírója után Peyronine-betegségnek is nevezik. Francois de la Peyronie (1678-1747) XIV. Lajos udvari sebésze volt.

A kórképet közép- és időskorú férfiaknál észleljük, leggyakrabban 40 és 60 év között jelentkezik. A betegség panaszokat okozó formájának gyakorisága 1 % a fenti korcsoportban. A pontos oka nem ismert, de a szövettani metszetek feldolgozása során gyulladásos, illetve autoimmun eredetet feltételeznek, mások a pénisz közösülés során bekövetkező mikrotraumáinak tulajdonítanak szerepet. Az elváltozás elsősorban a hímvessző barlangos testeinek vaskos külső kötőszövetének a hegesedésével, lokális zsugorodásával jár, ami a pénisznek a göb irányába történő görbülését okozza. 
A beteget orvoshoz vezető tünetek a fájdalmas erekció, közösülési nehézség, súlyos formában a házasélet lehetetlensége. A hímtagon göb tapintható, leggyakrabban a hímvessző háti felszínén. A görbület méretének pontos objektivizálása és a dokumentáció érdekében hímvesszőbe adott merevedést okozó injekció (alprostadil) segítségével létrehozott mesterséges erekció során végzett vizsgálat, szükség esetén fotódokumentáció teszi teljessé a kivizsgálást, segíti a kezelési terv előkészítését.

Mind a konzervatív, mind a sebészi kezelés célja, hogy a beteg fájdalom nélkül képes legyen a hímvesszőjét a hüvelybe bevezetni. A betegség kezelésére jelenleg kielégítően jó megoldás még nem áll rendelkezésünkre. Az egyéni kórlefolyás és a gyakori spontán javulás miatt, valamint összehasonlító vizsgálatok hiányában a különböző gyógyszeres próbálkozások hatékonyságára nincsen megbízható adat.

Miután a betegség pontos eredete nem ismert a gyógyszeres kezelések közül oki terápiát nem tudunk választani. A szövetek bizonytalan gyulladása, hegesedése miatt, kisfokú görbület esetén, a betegség kezdetén érdemes megpróbálni az  E-vitamin kezelést, ha a fájdalmak dominálnak akkor jó hatásúak a nem-szteroid gyulladásgátlók (Aflamin, Cataflan, Mesulid, Voltaren). Ezeket kombinálhatjuk Panangin adásával. Sikertelenség esetén az antifibrotikus hatású Potaba (egyéni import engedély köteles) alkalmazása, vagy szteroid lökésterápia javasolt szakorvosi ellenőrzés mellett.

Súlyos fokú, szexuális kapcsolatot akadályozó és gyógyszeres terápiára nem reagáló elváltozás során szükséges a sebészi beavatkozás. Műtéti kezelést csak a heveny időszak lezajlása után, legalább egy éve fennálló és nem javuló, a közösülést akadályozó görbülés miatt javasolt végezni. A leggyakrabban választott műtét az, amikor a görbülés korrekciójára törekszünk, amit a hegesedéssel szemközti oldalon történő megrövidítéssel lehet legegyszerűbben elérni. Azoknál, akiknél a görbülés mellett súlyos merevedési zavar is jelentkezik, indokolt lehet szilikon implantátum (pénisz protézis) műtéti behelyezése, ami a görbülés megszüntetése mellett biztosítja a közösüléshez szükséges merevedést is.

Az induratio penis plastica kezelésének több alternatív módja van, melyet az urológusok több-kevesebb sikerrel alkalmaznak. Lehetséges a plakk röntgenbesugárzása, vagy meszes plakk ESWL (Extracorporeal Shock Wave Lithotripsy) kezelése. Történnek próbálkozások különböző gyógyszereknek (szteroidok stb.) injekciózással, illetve iontoforézissel történő bejuttatására a plakkba.

Veleszületett hímvessző görbület (curvatura penis congenitalis)

A veleszületett hímvessző görbület (curvatura penis congenitalis) ritkán előforduló fejlődési rendellenesség. Nem soroljuk ebbe a csoportba azokat a betegeket, akiknél a húgycsőnyílás rendellenes helyen nyílik és a csökevényes, húrszerű húgycsőszakasz görbíti el a hímtagot (hypospadiasis, epispadiasis). A veleszületett hímvessző görbület serdülőkorig felfedezetlen maradhat, csak erekció során válik észlelhetővé.

Az elváltozás a legtöbb esetben elsősorban esztétikai problémát okoz, a serdülő fiú, vagy fiatalember önértékelését, önbizalmát rontja. A súlyos fokú, szexuális kapcsolatot akadályozó deformitás esetén egyértelmű a sebészi korrekciós beavatkozás indikációja. Azoknál a betegeknél, akiknél a görbület nem akadályozza a házaséletet, de zavarja a fiatalembert, a műtét javallatát a részletes vizsgálat, a panaszok elmondása, az esetleges szövődmények ismertetése után, közös döntésként hozzuk meg. A görbület méretének pontos objektivizálása és a dokumentáció érdekében ebben az esetben is a hímvesszőbe adott merevedést okozó injekció (alprostadil) segítségével létrehozott mesterséges erekció során végzünk vizsgálatot, fotódokumentációt.

A leggyakrabban választott műtét során, - hasonlóan a szerzett görbületeknél alkalmazottaknál - a görbülés korrekciójára, ellenoldali rövidítésre törekszünk, így érjük el a közel egyenes hímvesszőt.

 

Húgyúti kövesség (urolithiasis)

A húgyúti kövesség az egyik leggyakoribb urológiai betegség. Európai előfordulása a népességben 3-5 %. Az urológiai osztályokon a kőbetegek aránya kb. 10-15 %.
Az anyagcsere végtermékei, továbbá a szervezet számára fölösleges ionok, vegyületek egy része oldott állapotban a vizelettel ürül ki. A húgyútakban keletkezett kristályos képződmények a kövek. Az vesekövesség nem egy homogén betegségcsoport. A kövek elhelyezkedésétől, méretétől, kémiai összetételétől, számától, keménységétől függően különböznek a panaszok, a tünetek, a betegség diagnosztikája, a terápiája, a megelőzés és a gondozás.

Vesekő

A veséből vizeletelfolyási akadályt és következményes üregrendszeri tágulatot nem okozó vesekövek sokáig tünetmentesek maradhatnak. Ilyenek a leggyakrabban felfedezett kehelykövek. Amennyiben ezek a kövek panaszokat okoznak, a vezető tünet a (a mozgással nem összefüggő) tompa deréktáji fájdalom és a mikroszkóppal igazolható véres vizelet.
A panaszok alapján nem mindig könnyű elkülöníteni a mozgásszervrendszeri, reumatológiai, ortopédiai betegségektől.

Vesekövek nem műtéti kezelése (konzervatív terápia)

A spontán távozásra alkalmas - ezt a kő mérete, elhelyezkedése, beteg alkata alapján lehet eldönteni - vesekövek esetén javasolt Rowatinex (2x2) szedése, bőséges (2-3 liter), egyenletes folyadékfogyasztás, testmozgás.
Diagnosztikai nehézséget okozhatnak a vizsgálatkor röntgenárnyékot nem adó húgysav összetételű kövek. Az összes kő 5-7 %-át alkotják. Amennyiben ezek a kövek a vezetékben helyezkednek el, csak a kontrasztanyagos vizsgálat során jelentkező úgynevezett negatív árnyékkiesés bizonyíthatja a betegséget. Segítség lehet, ha ismerjük, hogy a húgysavköves betegeknél gyakori a piknikus küllem és a "pirospozsgás", kerek arc. Sokszor találkozunk a vérbeli magas húgysavszint okozta másik betegséggel, a köszvénnyel. Ezen betegek vizelete "savmerev", a vizelet pH 5-5,3 közötti tartományban van. A húgysav összetételű kövek a vizelet pH értékének emelésétől függően gyógyszereléssel oldhatók, illetve megelőzhetők. Vigyázni kell, mert a túlzottan lúgosított vizeletben baktériumok szaporodhatnak el. A vizelet lúgosítása Blemaren-N pezsgőtablettával érhető el a kívánt mértékben, amennyiben emellett a szérum húgysavszintje is emelkedett, kiegészítésül allopurinol (Milurit) kezelés szükséges.

Vesekövek megelőzése

Általánosságban igaz az összes kőféleség megelőzésére a nap folyamán egyenletesen elosztott, bőséges mennyiségű folyadékfogyasztás és rendszeres testmozgás.
A leggyakoribb kőfajták (az összes kb. 75-85%-a) a kalcium-oxalát-monohidrát és -dihidrát kövek megelőzésére javasolt a kalium asparticum + magnesium asparticum (Panagin) és a pyridoxinium chloratum (Vitamin B6) szedése. Amennyiben a vesekövesség fokozott kálciumürítés talaján jött létre, megelőzésre hydrochlorothiazid (Hypothiazid) alkalmazható.
A húgysavkövesség megelőzésére a kezelésénél ismertetett, Blemaren-N és allopurinol (Milurit) javasolt.
A kövek 1 %-át a cystin teszi ki, amit egy családon belüli örökölhető betegség, a cisztin csökkent vesén belüli visszaszívódási zavara, a cystinuria okoz. Speciális tünete nincs, de a vizeletüledék mikroszkópos vizsgálatakor jól láthatóak a hatszögletű cystinkristályok. Ezen kövek kiújulási hajlama nagyon magas. A cisztein megkötésével a cisztinképződést meggátolja a penamecillinum (Byanodine).
A struvit és karbonát-apatit keverékéből álló kövek rendszerint puhák, gyorsan növekednek. A struvit kicsapódását a vizelet bakteriális gyulladása okozza. A kórokozókban (Proteus, Klebsiella, Pseudomonas) lévő ureáz nevű enzim bontja a vizeletben lévő karbamidot és ezáltal a vizelet lúgossá válik, mely kedvez a struvit kiválásához. Ezért nevezzük gyakran fertőzött köveknek is, összességében gyakoriságuk 7-10 %. Gondolnunk kell erre a kőfajtára lezajlott vesemedencegyulladás, visszatérő húgyúti gyulladás, terhességi vesemedencegyulladás esetén. Ilyen kövek mellett a vizelet pH értékét kifejezetten lúgosnak, 6,5-8,5 között találjuk A megelőzéshez a baktériumok kimutatása utáni célzott antibiotikum kezelés és a vizelet savanyítása szükséges (Betacid).

Vesevezetékkő (ureterkő)

vese urológiai betegségei

A veséből elindult, a vesemedence-vesevezeték átmenetébe, vagy a vesevezetékbe beékelődött kövek az esetek döntő százalékában jellegzetes klinikai tünetekkel járnak. A veseköves görcs hirtelen kezdődő, nagy intenzitású deréktáji fájdalommal jár, amely a combba, herékbe, nőknél a nagyajkak, hólyag felé sugárzik. A típusos vesecolica (görcs) egyike a szervezet legfájdalmasabb, leghevesebb görcsös állapotának. A fájdalmat az okozza, hogy a veséből a vizelet nem tud kellő ütemben kiürülni, ezért a vesemedencében és kelyheiben felszaporodik, pang, ezáltal feszíti a vese tokját és az ott lévő receptorokból indul ki a fájdalominger. Gyakran jelentkeznek gyomor-bélrendszeri tünetek: hányinger, hányás, haspuffadás. Ennek az a magyarázata, hogy sok közös idegrost hálózza be vesetokot, gyomrot, illetve a vékonybeleket. A vesevezeték alsó harmadában elhelyezkedő kövek gyakori, parancsoló vizelést okozhatnak. A vesegörcsöt szemmel látható vérvizelés kísérheti.

Vesevezetékkövek nem műtéti kezelése (konzervatív terápia)

Az akut vesegörcs kezelésére görcsoldók és fájdalomcsillapítók hatásosak, lehetőleg  intravénás alkalmazásban. Görcsoldóként No-Spa, Papaverin, Halidor használható. A fájdalomcsillapitók közül az Algopyrin, Diclofenac, Voltaren, Cataflan, ezek hatástalansága esetén Dolargan adható. A görcs során fellépő hányinger enyhítésére Torecan és Vitamin B6 alkalmazható. A folyadék pótlása elengedhetetlen.
Azokban az esetekben amikor az ureterkövek spontán távozása prognosztizálható, a fentiek mellett bőséges folyadékbevitelt kell biztosítani és Rowatinex szedése javasolt.

Vesekövek műtéti kezelése

Amikor a kő spontán nem távozik, a leggyakoribb műtéti kezelési módszer az ESWL (Extracorporeal Shock Wave Lithotripsy). Ezt egyszerűen kőzúzásnak hívjuk és a lökéshullámok segítségével létrejött "kőfeldarabolódást" jelenti. A kő célzásához UH, vagy RTG segítséget kapunk. A kezelés 30-40 perc és nagy előnye, hogy nem jár vágással vagy egyéb húgycsövön keresztüli beavatkozással.
A követ el lehet távolítani endoszkópos módszerrel a bőrön keresztül a vesébe vezetett műszerrel (PCNL - percutan nephrolithotomia), vagy a húgycsövön a vesevezetékbe vezetett vékonyabb műszerrel (URS - ureteroscopos kőeltávolítás). Végső esetben ritkán végzünk nyílt kőeltávolító műtétet is.
Vesekövek műtéti kezeléseUrológiai vizsgálatokVeseproblémák kezelése Budapesten

A hólyagkövesség leggyakrabban alsóhúgyúti elzáródás következményeként alakul ki. Gyakori, fájdalmas vizelésről számol be a beteg és vérvizelés, gyakran hólyaggyulladás kíséri. Amennyiben a kő a belső húgycsőnyílást elzárja, vizelési képtelenség, visszamaradt vizelet (retenció) jön létre, mely a testhelyzet változtatásával megoldódhat. A húgycsőkő nagyon ritka, szinte kizárólag a húgycsőben elakadt vese, vagy hólyagkő jelentkezik ebben a formában. Teljes vizeletelakadást, éles fájdalmat okoz, és legtöbbször a kő tapintható is.

Az oldal tetejére


 

Urológiai daganatok

Az urológiai rosszindulatú daganatok többségére általánosságban jellemző, hogy sokáig tünetmentesen fejlődnek. A vese rosszindulatú tumorai közül a vesesejtes rák a leggyakoribb. Az összes rosszindulatú daganat 2-3 %-át teszi ki a veserák, az urológiai rosszindulatú daganatok között a harmadik leggyakoribb. Tünettanában nincs különbség a vese egyéb rossz- és jóindulatú daganatai között. Az érintett oldalon hasi, deréktáji panaszokat okozhatnak, de gyakran nagyméretű, 8-10 cm átlagos átmérőt meghaladó vesedaganatok is tünetmentesek maradhatnak. Mikroszkóppal látható vérvizelés, vagy amennyiben a vese üregrendszerébe tör a tumor, szemmel látható vérvizelés lehet az első jel. A vesevezetéket elzáró véralvadék vesegörcsöt okozhat. Napjainkban a diagnózis általános kivizsgálás, vagy más betegség céljából végzett képalkotó, általában hasi ultrahang vizsgálat eredményeként derül ki. Ritkán lesoványodott, vérszegény, elesett betegnél, állapotromlás, áttét okozta csontfájdalom miatt induló tumorkutatás során fedezzük fel.

A hólyagrák a második leggyakoribb urológiai rosszindulatú daganat. A vezető tünete a véres vizelet, mely visszatérően jelentkezhet, gyakran alvadék darabokat is tartalmaz. A belső húgycsőnyílás közelében elhelyezkedő daganatok nehézvizelést, gyakori, fájdalmas vizeletürítést is okozhatnak. Az vesevezetékek beszájadzását beszűrő daganat esetén a felső húgyútakban pangás, gyulladás, következményes deréktáji fájdalom jön létre. Későn felfedezett esetekben teljes vizeletelzáródást, míg a mindkét vesevezetéket beszűrő esetekben a vizelet teljes hiánya, húgyvérűség, veseelégtelenség jöhet létre. Diagnózisának első lépései a fizikális vizsgálat, vizeletvizsgálat és hasi ultrahangos vizsgálat. Pontosabb diagnózishoz és műtéti kivizsgáláshoz szükséges a hólyagtükrözés, amikor a hólyagban egy műszer segítségével körbenézünk. Végleges diagnózist csak a húgycsövön keresztül végzett műtét alatt eltávolított daganat szövettani feldolgozása után születik.

A hólyagtumor húgycsövön keresztüli sebészi kezelése mind az elsődleges, mind pedig a visszatérő (recidív) tumor esetében lehetséges. E beavatkozás többnyire gyógyító, kuratív céllal történik, de szolgálhatja a pontos patológiai diagnózis felállítását is. A TUR a tumor hólyagba betüremkedo részének kimetszésén túl, a tumoralap és a határos normál szövet (beleértve az izomréteget) eltávolítását is magába foglalja. A műtétet endoszkópos módszerrel a cisztoszkóphoz hasonló műszerrel lehet elvégezni. Az úgynevezett rezektoszkóp abban különbozik a cisztoszkóptól, hogy egy revolverrel, a műszer végén elhelyezkedo U-alakú vágó kacsot lehet mozgatni. Ebbe a vágó kacsba elektromos áramot vezetve – amit egy lábpedállal lehet szabályozni – a hólyagban lévő szövetek leszeletelhetőek, illetve a vérzések elektrokoagulálhatóak. Ily módon hasi sebzés nélkül, akár több centiméteres daganatok is eltávolíthatóak apró 5-8 mm-es szövetdarabonként. Mindezen szövetrészek pathológiai vizsgálata során a tumor kiterjedésének legnagyobb mélységéről valamit a tumor differenciáltsági fokáról kaphatunk információt. A hólyagtumor transzuretrális sebészi műtéte a leggyakoribb urológiai beavatkozások közé tartozik, de sok esetben magas felkészültséget és kihívást jelent a sebész részéről. Ilyen a nagyméretű, vagy multifokális daganat műtéti eltávolítása. Kifejezetten nehéz a műtét, ha a hátsó falon, vagy a mellső fal – kupola áthajlásában helyezkedik el a tumor, mert sebészileg így nehezebben megközelíthető. Hasonlóan nehéz és egyben veszélyes az operáció, ha a daganat az oldalfalon az úgynevezett obturátor régióban helyezkedik el. Ilyen esetben az elektromos áram hatására annak ellenére, hogy a műtét spinális anesztéziában zajlik, a láb akaratlan rángásai nehezítik a precíz reszekciót és fokozzák a hólyag átlyukadásának esélyét.

Hólyagdaganat
Resectoscop


Vizelési panaszok kezelése Budapesten A prosztata jóindulatú daganatát a szövettani kép alapján benignus prostata hyperplasiának (BPH) nevezték el. Az urológiai szakrendeléseken legtöbbször ezzel a betegséggel találkozunk. Kialakulásának pontos oka még ma sem ismert, több elmélet létezik. A férfihormonnak a tesztoszteronnak, és aktív formájának, a dihidrotesztoszteronnak a hatását egyik sem kérdőjelezi meg. Az első tünetek 50 év feletti férfiakban kezdődnek jelentkezni és a kor előrehaladtával, bár nem egyforma súlyosággal, szinte mindenkinél kimutatható. Jellemző módon a vizelet sugara vékonyodik, ereje gyengül. Éjszaka egyre többször kell kimenni, a vizelet nehezebben indul és érezhető, hogy a hólyag tud nem teljesen kiürülni. Végül teljes vizeletrekedés lép fel. Ez gyakran ijesztő, hirtelen jelentkező, nagy fájdalmat okozó tünet, amit a sürgős hólyagkatéterezés -amikor egy gumicsövet vezetünk fel a hólyagig- azonnal megszüntet.  Hosszú ideje tartó betegség mellett gyakori a húgyúti gyulladás, előfordul a hólyagkövesség.
Tesztelje önmagát, töltse ki online tesztünket!

Prosztatarák szűrés Budapesten

A vizeletcsepegésnek egy speciális formája az úgynevezett túlfolyásos inkontinencia (ischuria paradoxa) is a BPH súlyos, késői stádiumának a tünete. A jóindulatú prosztatanagyobbodás kezelésére az évezredek óta ismert gyógyhatású készítmények és ezek modern kiszerelései mellett, az 1990-es évekig csak a különböző műtéti megoldások voltak alkalmazhatóak. Jelenleg a benignus prostata hyperplasia kezdeti stádiumában alkalmazható gyógynövény készítmények (fitoterapetikumok (tökmagolaj-Peponen, törpe fűrészpálma-Strogen Uno, Prostamol Uno, csalángyökér, rozspollen-Pollstimol, liliomgyökér, afrikai szilva gyümölcsének kivonata-Tadenan, aranyvessző kivo­nata-Prostazin) mellett, két különböző hatásmechanizmusú gyógyszercsoport, a hólyagnyaki és prosztatában futó húgycsőszakaszra ható simaizomlazító hatású - alfa receptor blokkolók (alfuzosin, tamzulosin, terazosin, doxazosin) - és a tesztoszteron-dihirotesztoszteron átalakulást gátló - 5-alfa-reduktáz bénítók (finasterid, dutasterid) - állnak rendelkezésre. Ez utóbbi a prosztata méretének lassú csökkenését okozva enyhíti a tüneteket.

Prosztata nagyobbodásUrolgóiai kezelés Budapesten

Jóindulatú prosztata megnagyobbodás gyógyszerei:

  • gyógynövények (fitoterapetikumok): tökmagolaj, törpe fűrészpálma, csalángyökér, rozspollen, liliomgyökér, afrikai szilva, aranyvessző kivo­nata
  • alfa receptor blokkolók: alfuzosin, tamzulosin, terazosin, doxazosin
  • 5-alfa-reduktáz bénítók: finasterid, dutasterid
Prosztatarák szűrés Budapesten

A prosztatarák, a leggyakoribb urológiai rosszindulatú daganat. 50 év felett, az életkorral arányosan nő az előfordulása. Magyarországon a statisztikák alapján a férfiak daganatos halálozási listáján a negyedik helyen van, évente több mint 1400 beteg halálát okozza. A prosztatarák tünetmentesen alakul ki és növekszik, ezért korai felismerése, gyakorlatilag csak szűrővizsgálattal lehetséges. Az így felfedezett daganatokat nagyon jó eséllyel lehet gyógyítani. A kezelést mindig az adott beteghez kell választani, mert nagyon sok tényezőtől függ az, hogy milyen terápiától várhatjuk a legjobb eredményt. Van, amikor a műtét van, amikor a sugárkezelés és van, amikor a gyógyszeres, hormonális, vagy kemoterápia ígérkezik a jobb választásnak. A szűrés során a prosztatát végbélen keresztül megtapintjuk, vizsgálva azt, hogy van-e benne göb, vagy tömöttebb, kemény terület. A szűréshez hozzá tartozik a prosztata specifikus antigén (PSA) szintjének vérből való meghatározása és a prosztata méterének ultrahangos vizsgálat során való értékelése.

Jóindulatú prosztata megnagyobbodás műtéti megoldása

Amennyiben a gyógyszeres kezeléstől terápiás siker nem érhető el, vagy már nem hatékony a jóindulatú prosztata megnagyobbodás műtéti megoldása mellett döntünk. A prosztata méretének függvényében két műtéti típus közül választhatunk. Az egyik a húgycsővön keresztül végzett endoszkópos beavatkozás (Prosztata Transurethrális Rezekció = TURP), a másik - nagyobb térfogat (60 ml felett) - esetén ajánlott - nyílt műtéti behatolásból végzett transvesicalis prostatectomia (hólyagon keresztüli prosztata eltávolítás). Mindkét beavatkozásnak van előnye és hátránya is a másikhoz képest, de fontos annak ismerete, hogy ezeknél a műtéteknél nem az egész prosztata, csak a húgycső körüli megnagyobbodott mirigystruktúra kerül eltávolításra.

Prosztatarák szűrő vizsgálat Budapesten Prosztatarák szűrő vizsgálat Budapesten

Prosztata mintavétel

Az emelkedett PSA nem jelenti azt, hogy a betegnek prosztatarákja van, de a gyanú miatt mindenképpen szükséges urológiai szakvélemény, mert ha más ok nem magyarázza a magasabb értéket, akkor további diagnosztikai lépések szükségesek. A PSA-nak nincs „normál értéke”, laboronként más-más felső határt adnak meg (általában 3-4 ng/ml). Emelkedett PSA-t okozhat a prosztata jóindulatú daganata, a kornak megfelelő prosztatanagyobbodás, húgyúti- és prosztatagyulladás, urológiai műszeres beavatkozások a mintavétel előtt és sokak szerint a vérvétel előtti prosztatavizsgálat is emeli az értékét. Nagyon fontos tudni, hogy a PSA nem prosztatarák specifikus, tehát nem csak a prosztatarák termeli, hanem prosztata specifikus, a prosztata normál sejtjeiből is származik. A tapintás és a PSA csak a gyanút állítja fel, a rák diagnózisát csak a szövettani eredmény mondja ki. Jelenleg a napi klinikai gyakorlatban nincs jobb módszer a diagnosztikában, bár nagy igény mutatkozik pontosabb tumor marker kifejlesztésére. Biztosabb módszerrel a biopsziák (szövettani mintavételek) számát lehetne csökkenteni. Időnként amikor a szövettani eredmény nem mutat rákot, de a PSA tartósan magas marad, vagy tovább emelkedik, arra kényszerülünk, hogy a mintavételt megismételjük. Az előbbi okok miatt vezették be a prosztatarák gén (PCA3) vizsgálatát a prosztata masszázs utáni vizeletből, illetve a Pro-PSA vérből való analízisét. Annak ellenére, hogy ezeknek a vizsgálatoknak a specifitása magasabb, a daganat kimutatását érdemben nem tudták befolyásolni, jelenleg csak egy további pontosításnak számítanak, a szövettani mintavételt nem helyettesítik. A PSA vizsgálatot urológus javaslatára a társadalombiztosító téríti, a másik két vizsgálat térítésköteles. A szövettani vizsgálatot, helyi érzéstelenítés után, végbélen keresztül végezzük, egy speciális hosszúkás, vékony, kb. mutatóujjnak megfelelő vastagságú ultrahangos vizsgáló segítségével. A vizsgálófejben van egy csatorna, amin keresztül lehet vezetni egy tűt, ami egy erre a célra kifejlesztett biopsziás pisztolyhoz csatlakozik. A tű helyzetét az UH készüléken pontosan lehet követni, így a megfelelő helyről vehető a minta, míg a rugós pisztoly 1/1000 másodperc alatt "kivesz" egy kb. 6-10x0,5 mm-es szövetmintát. Miután a prosztataráknak nincs biztos jele az ultrahangvizsgálat során, így a mintákat több helyről, a prosztata széli részeiről kell végezni, mert a daganat 95%-ban innen indul ki. A jelenlegi szakmai szabályok szerint a mintavételek száma a prosztata méretétől függően 8-10 szelet, így a biopsziás beavatkozás gyakorlott kézben kb. 10 percig tart. Nagyon fontos, hogy előtte antibiotikumot kell adni, ezzel megakadályozandó a prosztata befertőződését. Az átmenetileg jelentkező véres vizeleten, ritkán nehezített vizeleten és az ejakulátum elszíneződésén kívül nem kell más mellékhatásra számítani. A betegség felismerésére gyakran nehezített vizelés miatt kerül sor, de ezt az ebben a korosztályban gyakori, a rák mellett is fennálló jóindulatú prosztatanagyobbodás (BPH) okozza. Késői esetben a rák önmagában is okozhat nehézvizelést, vizeletelakadást, visszatérő hólyaghurutot. A húgycsőbe, hólyagba tört daganatnak véres vizelet és erős vérzés is lehet tünete. A prosztatarák elsősorban a kismedence nyirokcsomóiba, a csontokba és a tüdőbe ad áttétet. Nem ritka, hogy az áttétek okozzák az első tüneteket. Így csontfájdalom, a nyirokcsomók okozta egyoldali, vagy kétoldali vesevezeték-elzáródás, követkeményes veseelégtelenség, állapotromlás, vérszegénység, gyengeség jelentkezhet. A nyirokkeringés zavara miatt alsóvégtagi vagy herezacskó duzzanat léphet fel.
A hímvessző rosszindulatú daganatos megbetegedése ritka, hazánkban évente 50-60 új esetet diagnosztizálnak. A hímvesszőrák (péniszrák) megtekintéssel, fizikális vizsgálattal felismerhető, de biztos diagnózist ennél a daganatnál is csak a szövettani vizsgálat ad. Vizelési tüneteket, nehézvizelést, csökkent vizeletsugarat, a fitymaszűkülettel társuló, annak talaján létrejövő formája, illetve az előrehaladott, késői, húgycsőbe tört stádiumában okoz. Ilyenkor a húgycsőből vérzés is észlelhető.
A hímvesszőráknak vannak rákelőző állapotai, amit a makkon, vagy a fitymán különböző megjelenésű, színű, felszínű, általában hosszú ideig fennálló, egyéb gyógyszeres kezelésre nem reagáló elváltozások jellemeznek. Feltétlenül fontos az urológiai vizsgálat, mert csak a szemrevételezés és tapintás után lehet véleményt mondani.

A hererák a fiatal férfiak és gyerekek egyik leggyakoribb rosszindulatú betegsége. A legfontosabb tünete a herén tapintható kemény, fájdalommentes csomó. Bizonyos esetben az egész here tömött tapintatú és mérete megnövekszik. Miután fájdalmat nem okoz a korai felismerésében fontos a rendszeres önvizsgálatnak a szerepe. Az urológiai vizsgálat során a szakember számára a tapintási lelet meggyőző, majd ha a gyanú a here ultrahangos vizsgálata után is fennáll, a műtét kötelező érvényű. A műtét során a herét, mellékherét és a herevezetéket is eltávolítjuk. A hererák a legtöbb esetben gyógyítható, de nagyon fontos a korai felismerés és a műtét után a legmagasabb szintű onkológiai vélemény és szükség esetén további műtéti, kemoterápiás vagy sugárkezelés.

Veseelégtelenség

Szervezetünkben a vese feladata a vizelet és az ebben lévő összetevők megfelelő arányú kiválasztásán keresztül, a működésünkhöz szükséges megfelelő élettani egyensúly fenntartása. A veseműködés hirtelen kialakuló zavarát akut veseelégtelenségnek nevezzük. A kórképet a kiváltó ok uralja, ezért különbözhet a klinikai megjelenése, de vannak általános tünetek. A vizelet mennyiségének csökkenése (oliguria), vagy megszűnése (anuria) lehet az első tünet. Ez azonban nem kötelező kritérium van olyan eset, amikor normális vizeletmennyiség mellett alakul ki a heveny veseelégtelenség. Emésztőszervi tünetek, száraz nyelv, hányinger, hányás, émelygés, étvágytalanság, csuklás és vérhányás jelentkezhet. A képet idegrendszeri tünetek, zavartság, először fokozott, majd kieső reflexek, kábultság színesítik. Szívműködés zavara, így EKG eltérések, szapora pulzus jelentkezik. A légutakban pörkök, a hörgők váladékképzésének fokozódása, tüdőelégtelenség tartozhat a tünetek közé. Amennyiben a folyamat visszafordíthatatlan, az okot nem sikerül megszüntetni, a betegnél művesekezelést kell végezni, de a betegség halálozása, a korszerű kezelések ellenére is magas.
A krónikus veseelégtelenséget a különböző gyógyíthatatlan vesebetegség végstádiuma okozza. Magyarországon évente 600-700 új beteg kezelését kezdik el a művese központokban. Sokszor évek, évtizedek alatt alakul ki, így a változatos tünetek általában enyhék, lassan kerülnek felismerésre. Leggyakrabban fáradság, halvány bőrszín, étvágytalanság, gyengeség, émelygés, szédülés jelentkezik. Gyakori a magas vérnyomás, vérszegénység, állandó szomjúságérzés, és fokozott folyadékbevitel. Jellemzőjének tartják a bűzös lehelet (foetor ex ore), gyomor és vastagbélgyulladást, a szervezet sav-bázis egyensúlyának zavarát. A betegség rosszabbodásával csak művesekezelés, vagy veseátültetés jelenthet megoldást.

Az oldal tetejére

 

Urológiai panaszok, merevedési, nemzőképességi problémák esetén keressen bizalommal:
Dr. Riesz Péter, Bejelentkezés: 06-30-4292-196 (8.00 - 16.00-ig)