1966-ban érettségiztem a budapesti Bolyai János gimnázium angol nyelvi tagozatán. A nyelvnek, melyben egyetemi éveim alatt idegenvezetőként mélyítettem jártasságomat, nagy hasznát vettem a későbbiekben is: nem csak szakmai publikációk olvasása és írása, hanem külföldi konferenciákon tartott előadások és orvostanhallgatók oktatása során is.

1972-ben végeztem a Semmelweis (akkor: Budapesti) Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Szakán. A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján dolgoztam 2005-ig, utóbb osztályvezetőként és az ultrahang-labor vezetőjeként. 1976-ban lettem urológus szakorvos. A szakvizsgára felkészülési időszak alatt nefrológiai (művese osztályos), traumatológiai, általános sebészeti, aneszteziológiai képzésben részesültem. A későbbiekben klinikai és tudományos érdeklődésem az urológiai ultrahang-diagnosztika és az endourológia felé fordult.

57 tudományos előadást tartottam hazai és nemzetközi tudományos fórumokon.
32 publikáció és 3 könyvrészlet (egyikük az urológiai UH-diagnosztikáról) szerzője vagyok. Jelenleg a II. kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgálatának urológiai szakrendelését vezetem.

Az ultrahang (UH) mint diagnosztikai módszer, mely mára mindennapos vizsgálattá vált, a 80-as évek elején kezdett tért hódítani. Szerencsém volt akkoriban tanulmányutakon japán (Kyoto) és dániai (Koppenhága és Herlev) egyetemi centrumokban tapasztalatra szert tenni ebben a mára nélkülözhetetlenné vált vizsgáló módszerben, amit az Urológiai Klinikán a későbbiekben módom nyílt begyakorolni és kiterjedten alkalmazni.

UH-vizsgálattal a panaszokkal érkező betegen vagy a panaszmentesen szűrésre jelentkező páciensen a következő urogenitális betegségek igazolhatók vagy vethető fel ezekre alapos gyanú:

  • vesekövesség, -daganat, -gyulladás, fejlődési rendellenesség;
  • jóindulatú prosztatanagyobbodás, -daganat, -gyulladás;
  • hólyagdaganat, -kövesség;
  • heredaganat, -gyulladás, herevízsérv, -visszeresség stb.

Fontos megjegyezni, hogy az UH-vizsgálat az abban jártas szakember számára igen fontos információt ad ugyan, de nem tesz feleslegessé az általa valószínűsíthető betegségek azonosításának megerősítéséhez szükséges további (labor, röntgen, szövettani stb.) vizsgálatokat. Korábbi években, amikor még a vesekövesség és a vesedaganat kizárólag nyílt sebészeti beavatkozással volt kezelhető, az ultrahang műtét közben sokszor nyújtott diagnosztikai segítséget az adott elváltozás lokalizációjában (ezt emiatt intervenciós alkalmazásnak nevezték).

Az endourológia a húgyutakba bevezetett optikai műszer segítségével egyrészt fontos diagnosztikai lehetőség hólyagdaganat és –kövesség illetve vérvizelés egyéb okának felderítésére vagy pl. vesekövesség speciális röntgenvizsgálatának lehetővé tételére, másrészt ma már nélkülözhetetlen műtéti eljárások összesítő neve, pl. a húgycsövön keresztül bevezetett elektromos késsel történő prosztatakimetszés (vizeletürítést akadályozó prosztatanagyobbodás esetén) vagy hólyagdaganat eltávolítása céljából. De alkalmas például a vesevezetékben megrekedt kő lézeres zúzására vagy akár a vesében spontán kiürülésre nem alkalmas méretű kövek eltávolítására (utóbbi a hasfalon ejtett nyíláson át történik).

Az endourológia körébe tartozik a laparoszkópia is, mellyel a hasfal megnyitása nélkül, 3-4 külön nyíláson át bevezetett optikai és manipulációs műszerek segítségével műthetők bizonyos vesedaganatok, vesefejlődési rendellenességek, a prosztatarák vagy akár a here-visszeresség.

A szűrővizsgálatok a diagnosztikai tevékenység fontos része, mely kezd egyre növekvő – de még mindig nem kellő mértékű – társadalmi figyelemben részesülni. Statisztikai adatok szerint a magyarok a környező országok lakosságához mérten is lényegesen rosszabb egészségi állapotban vannak. Ennek számos társadalmi oka van, ami nem elsősorban az egészségügy mai állapotával függ össze, és nem is annak kell megoldania egyedül. A szűrés fontosságát régebbi időkben is többször hangsúlyozták, gyakorlata azonban nem valósult meg teljes körűen.

Az urológiai szűrések korcsoportok szerint a következők:

  • újszülött- és gyermekkor: hereleszállási rendellenességek (felismerésében a gyermek-orvosnak, a gondozónőnek van alapvető szerepe, a szülőn kívül)
  • fiatal felnőttkorban: hererák szűrés tapintással (végzi az urológus és a páciens)
  • fiatal és idős felnőtt férfiaknál: prosztataszűrés
  • 25-50 éves korban idült prosztatagyulladás
  • 45-50 év fölött prosztatarák (ismert családi előzmény esetén 40 fölött)

Tünetek, amikkel mielőbb urológushoz kell fordulni:

  • vérvizelés (oka lehet a húgyutak bármely szakaszának daganata, kövessége, esetleg gyulladása);
  • lázzal járó fájdalmas vizelés, derékfájdalommal vagy anélkül (húgyúti gyulladások);
  • idősödő férfiak fokozódó vizelési nehézsége, gyengült vizeletsugár, az éjszakai vizelés gyakoribbá válása, vizeletelakadás (prosztatanagyobbodás, esetleg –daganat);
  • nők akaratlan vizeletvesztése egyéb vizelési panaszokkal együtt vagy köhögéskor, tüsszentéskor (inkontinencia);
  • merevedési zavar (lehet belgyógyászati rendszerbetegségek, pl. cukorbaj, magasvérnyomás-betegség első tünete).

Családi háttér: nős vagyok, 2 gyermekem és 2 unokám van.